Családfa

Veress László törzsgyökeres nagymarosi lakos. A családi háztól nem messze, a Dunamezőben nevelgeti nagy gonddal almafáit, amiknek terméséből pálinka és ivólé készül. Egy nem messze levő, másik gyümölcsösben található fák majd szinte egy egész történelmet ölelnek fel a maguk 100 évet meghaladó korukkal. Ezen fák termése már nem a régi, viszont egy annál nagyobb titkot rejtegetnek melyet nem sokan tudnak. László elmondása szerint családi hagyomány volt még a nagyszülők, szülők idejében, hogy adott fák adott családtagok nevére legyenek ruházva tehát valakik birtokolták és birtokolják mai napig a fákat. Mondhatni verseny alakult ki családtagok között, kinek hány fa van a nevén. Egészen László édesanyján keresztül a nagyszülők testvéréig láthatóak a lassan korhadozó de mai napig élő fák a végeláthatatlan gyümölcsösben. Érdekes belegondolni, hogy ezen fák embereket, de akár generációkat éltek túl.